Hogyan falta fel a kicsi a nagyot

Olvasási idő: 2 Perc Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyétkű macska. Bármit is adott neki a gazdasszony, az mindent felfalt. Egyszer a férfiak elmentek az erdőbe, elvitték a macskát. A macska járkált az erdőben, mert nagyon megéhezett. Rábukkant egy döglött vaddisznóra és elkezdte enni. Éppen arra járt a farkas, és csodálkozva látta, hogy egy ilyen kicsi állat egy ilyen nagyot eszik.

– Isten segítsen meg, Macskovszky! Hogy vagy?

– Miután elfogyasztottam ezt, egy másikat is elkapok! – felelte a macska.

A farkas rémülten szaladt tovább. Menekülése közben összefutott a medvével, és mondta neki:

– Komám, komám, hallgasd csak, mit mondok most neked! Egy kicsi felfalt egy nagyot. Te talán bátor vagy, és legyőzöd!

– Gyerünk, én biztosan legyőzöm! – mondta a medve.

És elindultak. Amikor odaértek a macskához, így szólt:

– Isten segítsen meg, Macskovszky! Hogy vagy?

– Miután ezt elfogyasztom, egy másikat is elkapok – mondta a macska.

Megijedt a medve és elszaladt. Menekülése közben összefutott a rókával, és mondta neki:

– Komám, komám, hallgasd csak, mit mondok most neked! Egy kicsi felfalt egy nagyot. Te talán bátor vagy, és legyőzöd!

– Gyerünk, én biztosan legyőzöm! – mondta a róka.

És elindultak. Amikor odaértek a macskához, így szólt:

– Isten segítsen meg, Macskovszky! Hogy vagy?

A macska szinte felkiáltott:

– Miután ezt elfogyasztom, egy másikat is elkapok!

Megijedtek az állatok és megint elfutottak. Találkoztak a nyúllal:

– Komám, komám, hallgasd csak, mit mondok most neked! Egy kicsi felfalt egy nagyot. Te talán bátor vagy, és legyőzöd!

– Gyerünk, én biztosan legyőzöm! – mondta a nyúl. Mindannyian elmentek, és a nyúl ezt mondta:

– Isten segítsen meg, Macskovszky! Hogy vagy?

A macska ismét teli torokból kiáltotta:

– Miután ezt elfogyasztom, egy másikat is elkapok!

Most még jobban megijedt mindenki és elfutottak. Attól féltek, hogy még őket is elkapja és felfalja. Megszólalt a róka:

– Rendezzünk neki nagy lakomát, akkor minket nem fog bántani.

A medvének házat kellett építeni, a farkasnak levágni egy disznót, a rókának hozni pár libát, a nyúlnak meg káposztát. Amikor mindennel elkészültek, elment a farkas, hogy meghívja a lakomára a macskát:

– Macskovszky úr, kérem, jöjjön el a lakomára!

– Elmegyek, elmegyek – felelte a macska.

Várták, egyre várták, de már megelégelték a várakozást. Ekkor elment érte a róka:

– Macskovszky úr, kérem, jöjjön el a lakomára!

– Elmegyek, elmegyek – felelte ismét a macska.

Várták, egyre várták, de már megelégelték a várakozást. Ekkor elment érte a nyúl:

– Macskovszky úr, kérem, jöjjön el a lakomára!

– Megyek már, megyek – nyávogta a macska.

Az asztalra tettek főt és sült húst, káposztát. De a farkas, mivel félt a macskától, elbújt egy ágrakás alá, a medve felmászott a ház tetejére, a róka bebújt egy lyukba. A nyúl vállalta el a házigazda szerepét.

Megérkezett a macska, a nyúl kinyitotta az ajtót, beengedte a vendéget. Az rögtön felugrott az asztalra és a húst kezdte harapdálni. A farkast annyira ingerelte a hús szaga, hogy a nyála kezdett csurogni, és a farka is mozgott. A macska, megpillantva a mozgó farkat, azt hitte, hogy az egy egér, és leugrott, hogy elkapja. A farkas szörnyen megrémült, futásnak eredt. Így kiszúrta a szemét, összetörte a bordáit és megdöglött. A medve leugrott a háztetőről és agyonütötte magát. A róka menekülés közben egy kutyának szaladt, aki széttépte. A nyúl maradt ott a macskával, és boldogan, jólétben éltek sokáig, hiszen sok húsuk maradt.