Hogyan beszélte rá a róka a farkast, hogy ugorja át a szénégetők kútját?

Olvasási idő: < 1 Perc

A farkas annyira telezabálta magát, hogy úgy kigömbölyödött, mint egy rocska, és csak lassan, imbolyogva tudott mozogni, de a róka azért kitartóan kísérte. Így értek el az erdőben a szénégetők kútjáig. A farkas akkor megszólalt:

– Komám, én olyan fáradt vagyok, hogy képtelen vagyok továbbmenni.

– Nem szégyenled magadat? – mondta a róka. – Mostantól kezdve igazán mindig jókedvűnek kellene lenned, hiszen volt-e valaha életedben jobb lakomában részed? Azt állítják, hogy te vagy a legbölcsebb az egész erdőben, én azonban ezt mindaddig el nem hiszem, amíg be nem bizonyítod. Ugorjál hát egyszer át e fölött a kút fölött!

A farkasról köztudomású, hogy mennyire hajhássza a dicsőséget, így hát nem csoda, ha nyomban odament a kút pereméhez, azt kiabálva:

– Te nyomorult! Majd mindjárt meglátod, hogy igazat beszélnek azok, akik ezt mondják rólam!

Azzal nekirugaszkodott, de az ugrás nagyon keservesen sikerült, ami természetes is volt, hiszen a két disznó teljes súlya húzta lefelé, és a jóllakás fáradtsága is ólomsúllyal nyomta, ahelyett, hogy szárnyakat adott volna neki – így aztán belezuhant a kútba.

– Na komám! – kiáltotta utána föntről a róka – a jó reggeli után elkel egy kis ivászat. Azt tanácsolnám azonban, hogy azért ne igyál túl sokat! – és ezzel egyenesen a szénégetőkhöz futott.

Amikor azok meglátták a rókát, fahasábokat ragadtak, és úgy indultak feléje, a róka pedig sarkon fordult, és lassan futni kezdett a kút irányába, nyomában a szénégetőkkel. Az emberek akkor már hallották, hogy a kútban egy farkas üvölt, így hát békében hagyták a rókát, és nekiláttak, hogy kihúzzák a farkast, a róka pedig elégedetten hazaszaladt.

A farkasból azonban nemcsak verejtéket csalt ki az ijedtség, hanem mindazt, amit előzőleg befalt. Mikor aztán végre kikerült a kútból, még a szénégetőktől is megkapta a maga porcióját. Véresre verve éppen hogy meg tudott menekülni az agyonverés elől.