Hogy árulta el magát a tolvaj

Olvasási idő: < 1 Perc

Éj idején bemászott egy tolvaj a kereskedő padlására. Összeszedett néhány bundát, vásznat, s már le akart mászni, de megbotlott egy hálóban és zajt ütött. A kereskedő meghallotta a neszt a feje felett, felébresztette a szolgáját s felment gyertyával a padlására. Mély álomból ébredt fel a szolga s ennyit mondott a kereskedőnek: – Minek nézzük meg, nincs ott senki, ha csak nem a macska. – De a kereskedő mégis felment a padlásra.

Mihelyt a tolvaj meghallotta, hogy valaki jár ott, visszatette a bundákat és a vásznakat a régi helyükre s búvóhelyet keresett magának. Látja – ott áll egy nagy halom: leveles dohány volt. A tolvaj lyukat ásott a dohányba, bemászott a közepébe és betakarózott dohánylevelekkel. Meghallja, hogy ketten jönnek, járkálnak, beszélnek. Azt mondja a kereskedő: – Valami komolyabb dörömbölés volt. – Mondja rá a szolga: – Milyen dörömbölés lenne? Vagy a macska, vagy a házimanó. – A kereskedő elhaladt a dohány mellett, nem vett észre semmit s ennyit mondott: – Úgy látszik, hogy nem volt semmi, menjünk.

Hallja a tolvaj, hogy mennek s gondolja magában: “Most aztán megint mindent összeszedek s kimászom az ablakon át.” De egyszer csak érzi, hogy az orrát a dohánypor csiklandozza s a tüsszentés kerülgeti. Befogja a száját a kezével, hát még jobban csiklandozza s már nem tudja türtőztetni magát. A kereskedő és a szolga már kezdett kifelé menni. Meghallják, hogy a sarokban valaki tüsszentett: ci! hapci! – visszamentek s elcsípték a tolvajt.