Hogy árulta el magát a tolvaj
Éj idején bemászott egy tolvaj a kereskedő padlására. Összeszedett néhány bundát, vásznat, s már le akart mászni, de megbotlott egy hálóban és zajt ütött. A kereskedő meghallotta a neszt a feje felett, felébresztette a szolgáját s felment gyertyával a padlására. Mély álomból ébredt fel a szolga s ennyit mondott a kereskedőnek: – Minek nézzük meg, nincs ott senki, ha csak nem a macska. – De a kereskedő mégis felment a padlásra.
Mihelyt a tolvaj meghallotta, hogy valaki jár ott, visszatette a bundákat és a vásznakat a régi helyükre s búvóhelyet keresett magának. Látja – ott áll egy nagy halom: leveles dohány volt. A tolvaj lyukat ásott a dohányba, bemászott a közepébe és betakarózott dohánylevelekkel. Meghallja, hogy ketten jönnek, járkálnak, beszélnek. Azt mondja a kereskedő: – Valami komolyabb dörömbölés volt. – Mondja rá a szolga: – Milyen dörömbölés lenne? Vagy a macska, vagy a házimanó. – A kereskedő elhaladt a dohány mellett, nem vett észre semmit s ennyit mondott: – Úgy látszik, hogy nem volt semmi, menjünk.