Fejet fejért

Olvasási idő: 3 Perc A haza veszélyben forga. Árpád családa, mely öt századon át üle Magyarhon trónán, kihalt: idegen hatalmasságok nyujták ki fegyveres karukat a magyar koronáért, mely akkor Zápolya János kezében vala. Zápolyát II. Szolyman török császár segité a trónra, de a trónon Gritti tartá fenn. Grittit 3000 törökkel hagyá Zápolya oltamára; de ravasz politikája sergénél sokkal többet ért. Megnyergelte a hont, de meg utoljára a királyt is, neki is látszott parancsolni. Az udvar tehát, és nemzet nagyjai, mint két éles kard álltak egymás ellenében; de azért barátságot szinleltek. Egy történetes esemény e barátságot felbontotta. Zápolya nádora, lindvai Bánfi János meghal, helyébe nádor kelle. Grittinek a juta eszébe, hogy a nádori széket elfoglalja. A hazafiak ezt nem akarták; s ő még többre ment, azt követelte Zápolya János királytól, hogy őt ne is nádornak, hanem épen ország kormányzójának tegye meg. Zápolya le volt neki kötelezve, megigérte. A király ezen kivánságát ővéi eleibe kiterjeszté; de az ellenzék kimondá, mikép Grittit, mint nem magyart, nem tűri el nádori hivatalában, hogy pedig gubernátor legyen, az ellen kimondá, mikép gubernátort, csak gyermek király mellé szoktak adni, Zápolya pedig ötven felé járván, nem tekintődhetik gyermeknek. A Gritti ellen küzdők sorában nevezetes szerepet játszék: Nádasdi Tamás, a két Ártándi, s főleg Cibak Imre erdélyi vajda. Küzdenek ellene, de a lekötelezett király azért Grittit gubernátorának kinevezte. S a gyenge király gubernátora kormányzóságát nem kezdé egyeben, mint a két Ártándit és másokat, kik kormányzóságát ellenzék, megfogatá, s példás magas akasztófára huzatá. A királynak e tett nem tetszett, nem az országnak, nem senkinek. A nemzet zúgott, a király is bátorságot vett magának Grittit megfeddeni: Gritti bántva vette magát, s föltette magában, hogy Zápolyát megbuktatja, s a magyart egészen török rabigába görbíti. E végre 1533-ban kiment Konstantinápolyba. János királyt elárulta, el a hazát, s a szultánt, ki Zápolyának örök oltalmat esküdött, arra birta, hogy kegyét vissza-vonja. Gritti éltes, ügyes egy férfiu volt, ő felingerelte Ibrahimot, a szultán legmeghittebb tanácsosát, Ibrahim felingerelte a szultánt. Gritti czélt ért: a szultántól sereget kapott, hogy bejőne, s itt a pártosokat megfékezné. Ezért jött, legalább a porta ezért küldé; de ő titkos czélja nem vala kisebb, mint Zápolya helyett királyi székbe jutni. 1534-ben mintegy 7000 főnyi táborral indula reánk. Czélját senki sem ismerte. Brassónál jött be Erdélybe, megjelenését fenhangon adá tudtára az országnak. Egyik rendeletében felszólitja Erdély rendeit, hogy elébe menve hodolatokat letegyék. Cibak akkori erdélyi vajda, egyike vala a két haza legerélyesebb férfiainak, s hivatá az ország nagyjait, s vajdai süvegére mutatva szólt: valamint e süveg két főt nem fedhet, ugy a honnak két parancsnoka nem lehet; azért én megtiltom, senki se merjen Grittinek elébe menni. Az ország nagyjai helyesnek látták. De jött Grittitől a más rendelet, s mint a porta vezére felszólitá Cibakot, menne hozzá barátságos tanácskozásra. Cibak ismerte emberét, nem feledte el hogy mellőle felakasztatá azokat, kik gubernátorsága ellen szózatoltak: vonakodott hozzá menni. Gritti végre biztositá, hogy bántódása nem lesz: Cibak mint lovagias magyar ember, hozzá ment; gondolta segiteni fog általa szegény hazáján.