Farkas-Barkas

Olvasási idő: 2 Perc Volt a világon egy kis tyúk, csak ott kapargált csak ott kapargált a szeméten, egyszer a szomszéd fia áthajitott egy kis követ, egyenesen a kis tyúk fejére esett. Megijedt a kis tyúk, szaladt, szaladt, mindig ezt kiabálta: „Fussunk fussunk, égszakadás földindulás!“ A mint szaladt, előtalált egy kis kakast. Azt kérdezi a kis kakas:

– Hova szaladsz kis tyúk koma?

– Jaj fussunk fussunk, égszakadás földindulás!

– Honnan tudod?

– Fejemen történt.

– Nohát fussunk, én is futok.

Futottak futottak, előtaláltak egy nyulat; kérdezi a nyul:

– Hova szaladtok kakas koma?

– Jaj fussunk fussunk, égszakadás földindulás!

– Honnan tudod?

– Tyúk komától.

– Hát tyúk koma?

– Fején történt.

– Nohát fussunk, én is futok.

– Megint futottak, előtaláltak egy őzet; kérdezi az őz:

– Hova szaladtok nyul koma?

– Jaj fussunk fussunk, égszakadas földindulás!

– Honnan tudod?

– Kakas komától.

– Hát kakas koma?

– Tyúk komától.

– Hát tyúk koma?

– Fején történt.

– Nohát fussunk, én is futok!

Megint futottak, előtaláltak egy rókát; kérdezi a róka:

– Hova szaladtok őz koma?

– Jaj fussunk fussunk, égszakadás földindulás!

– Honnan tudod?

– Nyul komától.

– Hát nyul koma?

– Kakas komától.

– Hát kakas koma?

– Tyúk komától.

– Hát tyúk koma?

– Fején történt.

– Nohát fussunk, én is futok.

Futottak futottak, előtaláltak egy farkast; kérdezi a farkas:

– Hova futtok róka koma?

– Jaj fussunk fussunk, égszakadás földindulás!

– Honnan tudod?

– Őz komától.

– Hát őz koma?

– Nyul komától.

– Hát nyul koma? – Kakas komától.

– Hát kakas koma?

– Tyúk komától.

– Hát tyúk koma?

– Fején történt.

– Nohát fussunk, én is futok.

Futottak futottak, mindég csak ezt kiabálták: „Jaj fussunk fussunk, égszakadás földindulás!“; már rájok is esteledett, de azért ők csak futottak, egyszer egy verembe estek. Mit csináljanak, mit csináljanak; hogy menjenek ki? Már nagyon éhesek voltak, egyszer azt mondja a farkas:

– No barátim komáim, már most mit csináljunk? nagyon is ehetnénk, ha ez soká igy tart, mindnyájan eldöglünk. Hanem gondoltam én egyet, számláljuk el mindnyájunk nevét, a kié legcsunyább lesz, azt együk meg. Ráálltak mindnyájan: elkezdte a farkas:

– Farkas-barkas jaj beh szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is szép, nyulom-búlom az is szép, kakas-bakas az is szép, tyúkom-búkom jaj beh rút!

Szétszaggatták a kis tyúkot, meg is ették hamarjában, de biz az még a fél fogukra se’ volt elég; megint elkezdte a farkas:

– Farkas-barkas jaj beh szép! róka-bóka az is szép, nyulom-búlom az is szép, kakas-bakas jaj beh rút!

Szétszaggatták a kakast is, meg is érték vele akkor nap, hanem bizony másnap megéheztek, megint elkezdte a farkas:

– Farkas-barkas jaj beh szép! róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is szép, nyulom-búlom, jaj beh rút!