A teknősbéka harcba indul

Olvasási idő: 4 Perc Harcba indult a teknősbéka, s amint ment, mendegélt, találkozott a prérifarkassal. A prérifarkas megkérdezte:

– Hová tartasz, unokám?

A teknős így felelt:

– Harcba indulok.

A prérifarkas tovább érdeklődött:

– Merre mész? Veled tarthatnék?

– Arra megyek, ahol sok ember van – felelte a teknős -, és társakat keresek. Hadd lássam, hogy tudsz futni.

A prérifarkas sebesen nekiiramodott, a teknős azonban azt mondta:

– Nem futsz elég gyorsan. Nincs rád szükségem.

Továbbment a teknősbéka, és találkozott a rókával. Kérdezte a róka, hogy hová tart.

– Harcba indulok – felelte a teknősbéka. – Arra megyek, ahol sok ember van.

– Veled mehetnék? – kérdezte a róka.

A teknős azt mondotta:

– Hadd lássam, milyen gyorsan futsz.

Szaladt a róka, de olyan gyorsan, hogy a teknős egy szempillantás múlva már alig látta, mégis azt mondta:

– Nem futsz elég gyorsan, nincs rád szükségem.

A teknősbéka folytatta útját, és egy sólyom repült felette. A sólyom hallotta, hogy a teknős azt mormolja: “Harcba indulok, társakat keresek.” A sólyom megkérdezte:

– Mit beszélsz magadban, fivérem?

– Harcba indulok – mondta a teknős.

– Veled mehetnék? – kérdezte a sólyom.

– Hadd lássam, milyen gyorsan repülsz – felelte a teknős.

A sólyom olyan gyorsan repült, hogy a teknős nem is tudta szemével követni, mégis, mikor visszajött a sólyom, azt mondta:

– Nem repülsz elég gyorsan, nincs rád szükségem.

Ismét ment, mendegélt a teknősbéka, és mondogatta magában: “Harcba indulok, társakat keresek.” Elébe termett egy nyulacska, és kérdezte:

– Elmehetnék veled?

– Hadd lássam, milyen gyorsan futsz – mondotta a teknősbéka.

Szaladt a nyúl, szaladt, szaladt, de a teknősbéka neki is csak azt mondta:

– Nem futsz elég gyorsan, nincs rád szükségem.

Továbbment a teknős, és egyre azt hajtogatta: “Harcba indulok, társakat keresek.” Hirtelen elébe állt egy kőkés, és azt mondotta:

– Fivérem, akarsz engem magaddal vinni?

– Hadd lássam, tudsz-e gyorsan szaladni – mondta neki a teknősbéka.

A kés szaladni próbált, de nem tudott.

– Jól van – szólt a teknős -, velem jöhetsz.

Folytatták útjukat, de a teknősbéka csak egyre azt mondogatta: “Harcba indulok, társakat keresek.”

Elébe állt egy hajkefe.

– Mit mondtál? – kérdezte a teknőstől.

– Harcba indulok – felelte a teknős.

– Veled jöhetek? – kérdezte a kefe.

A teknős azt felelte:

– Hadd lássam, milyen gyorsan futsz.

A kefe szaladni próbált, de nem tudott. Erre neki is azt mondotta a teknősbéka:

– Jól van, velem jöhetsz.

Továbbmentek, mendegéltek, és a teknős csak mondogatta magában: “Harcba indulok, társakat keresek.”

Arra jött egy ár, az a hegyes szerszám, amelyet cipőkészítéshez használnak, és megkérdezte:

– Elmehetek veled?

A teknősbéka őt is biztatta, hogy fusson. Az ár szaladni akart, de nem tudott.

– Jól van – mondotta a teknős -, te is velünk jöhetsz.

Így mentek, mendegéltek négyen, amíg egy nagy településhez értek. A teknősbéka beküldte a kést a faluba. A kés a földre lapult, egy ember megtalálta, hazavitte, és miközben húst vágott, megvágta az ujját.