A sas
Olvasási idő: < 1 Perc
Igaz történet
A sas fészket rakott az országút mentén, távol a tengertől s kiköltötte a fiait.
Egyszer emberek dolgoztak a fája mellett; a sas éppen egy nagy halat hozott a karmai között s odarepült a fészkére. Az emberek meglátták a halat, körülállták a fát, kiabálni kezdtek s köveket dobáltak a sas felé.
A sas elejtette a halat, az emberek felvették és elmentek vele.
A sas leült a fészek szélére, a fiókák felemelték a fejüket és elkezdtek sivalkodni: enni kértek.
A sas fáradtan érkezett, nem tudott a tengerig visszarepülni; leereszkedett a fészekre, betakarta fiókáit a szárnyával, becézgette, tollaikat igazgatta, mintha kérte volna, hogy várjanak még egy kicsit. De minél jobban becézgette, annál jobban sivalkodtak.
Akkor a sas felrepült a fészekről, s leült a fa legmagasabb ága végén.
Most a fiókák még szánalmasabban süvöltöttek, sivalkodtak.
Ekkor a sas hirtelen hangosan vijjogott, kibontotta szárnyát és súlyos szárnyalással elszállt a tenger felé. Csak késő este tért vissza: csendesen és alacsonyan szállt a föld felett, ismét nagy hal volt a karmai közt.
Amikor elérte a fát, körülnézett: nincsenek-e emberek a közelében, aztán gyorsan összezárta szárnyát s leült a fészek szélére.
A fiókák felemelték a fejüket, kitátották a csőrüket, a sas pedig szétszaggatta a halat s megetette gyermekeit.
