A sas

Olvasási idő: < 1 Perc

Igaz történet

A sas fészket rakott az országút mentén, távol a tengertől s kiköltötte a fiait.

Egyszer emberek dolgoztak a fája mellett; a sas éppen egy nagy halat hozott a karmai között s odarepült a fészkére. Az emberek meglátták a halat, körülállták a fát, kiabálni kezdtek s köveket dobáltak a sas felé.

A sas elejtette a halat, az emberek felvették és elmentek vele.

A sas leült a fészek szélére, a fiókák felemelték a fejüket és elkezdtek sivalkodni: enni kértek.

A sas fáradtan érkezett, nem tudott a tengerig visszarepülni; leereszkedett a fészekre, betakarta fiókáit a szárnyával, becézgette, tollaikat igazgatta, mintha kérte volna, hogy várjanak még egy kicsit. De minél jobban becézgette, annál jobban sivalkodtak.

Akkor a sas felrepült a fészekről, s leült a fa legmagasabb ága végén.

Most a fiókák még szánalmasabban süvöltöttek, sivalkodtak.

Ekkor a sas hirtelen hangosan vijjogott, kibontotta szárnyát és súlyos szárnyalással elszállt a tenger felé. Csak késő este tért vissza: csendesen és alacsonyan szállt a föld felett, ismét nagy hal volt a karmai közt.

Amikor elérte a fát, körülnézett: nincsenek-e emberek a közelében, aztán gyorsan összezárta szárnyát s leült a fészek szélére.

A fiókák felemelték a fejüket, kitátották a csőrüket, a sas pedig szétszaggatta a halat s megetette gyermekeit.