A sakálok és az elefánt

Olvasási idő: < 1 Perc

A sakálok minden dögöt felfaltak az erdőn, nem volt mit enniük. Egy öreg sakál kieszelte, hogyan szerezzenek maguknak eledelt. Odament az elefánthoz s így szólt:

– Volt nekünk egy királyunk, de nagyon elbízta magát: lehetetlen munkákat akart végeztetni velünk. Más királyt akarunk választani – s azért küldött népünk hozzád, kérjelek meg téged, hogy légy a királyunk. Nálunk jó az élet, amit csak parancsolsz, megteszünk mi mindent, s mindenben tisztelünk téged. Gyere velem a királyságunkba.

Az elefánt elfogadta az ajánlatot s követte a sakált. A sakál egy ingoványba vezette. Mikor ott belesüppedt az iszapba, megszólalt a sakál:

– Most aztán parancsolj, megtesszük, amit akarsz.

Felelt az elefánt:

– Azt parancsolom, hogy húzzatok ki innen.

A sakál elnevette magát s így biztatta:

– Kapaszkodj csak ormányoddal a farkamba, rögtön kihúzlak én.

Szólott az elefánt:

– Hát ki lehet engem húzni a farkaddal?

Felelte a sakál:

– Akkor hát miért parancsolsz olyant, amit nem lehet megtenni? Az elődödet is azért kergettük el, mert olyant parancsolt, amit nem tudtunk megtenni.

Mikor az elefánt kimúlt a mocsárban, előjöttek a sakálok és megették.