A róka, medve és a szegény ember

Olvasási idő: 2 Perc Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember egy reggel két tehenével kiindult szántani. Amint az erdő mellett megyen, egyszer csak hall valami bömbölést, makogást. Bemegy az erdőbe megnézni, vajjon mi lehet az? Hát látja, hogy egy nagy medve verekedik egy kis nyúllal.

– No még ilyet sem láttam életemben – mondja a szegény ember és olyan jóízűen kacagott rajta, hogy majd kipukkant.

– Ejnye veszett hordta embere, hogy mersz te rajtam kacagni?! – rivallott reá a medve. – No azért meglakolsz, tehenestül együtt megeszlek.

A szegény ember bezzeg most már nem kacagott. Nagyon kérte a medvét, hogy legalább estig ne egye meg. Addig felszántja a földjét, szegény háza-népe hogy ne maradjon kenyér nélkűl.

– No hát estig nem bántalak, de akkor megeszlek!

Avval a medve elment a dolgára, a szegény ember pedig búsan szántogatott. Délfelé odavetődött egy róka. Észrevette, hogy a szegény ember búsul. Kérdezte tőle, mi baja?

A szegény ember elmondta, hogy járt a medvével.

– Ha csak ennyi a baj, azon könnyen tudok én segíteni. Semmi bajod se lesz; magad is megmaradsz, a tehened is s még a medve bőre is a tied lesz. De mit fizetsz, ha megsegítlek?

A szegény ember nem tudta, mit ígérjen, mert nem igen volt miből. Végre kilenc tyúkban s egy kakasban egyeztek meg. Nehezen ígérte meg a szegény ember, mert nem tudta, honnan teremtse ki; de mégis megígérte.

– No most már, szegény ember, hallgass rám! Mikor a medve estefelé idejön, én elbúvok a bokorba s kürtölök, ahogy a vadászok szoktak. Akkor a medve azt kérdi: mi az? Te azt mondod: vadászok jönnek. Erre a medve megijed s kér, hogy bujtasd el. Te belebujtatod a szenes zsákba s megmondod neki, hogy meg ne mozduljon. Én akkor kijövök a bokorból s kérdem: mi van abban a zsákban? Te azt mondod: szenes tőke. Én nem akarom elhinni s azt mondom: vágd abba a csúcsba a fejszédet! Te úgy vágod fejbe a medvét, hogy mindjárt szörnyet hal.

A szegény ember megörvendett a jó tanácsnak s követte is. Minden úgy történt, ahogy a róka mondta. A medve pórul járt s a szegény ember megszabadult tehenestűl.

– Nem megmondtam, hogy így lesz? – mondja a róka. – Tanuld meg ebből, hogy többet ésszel, mint erővel. De nekem most dolgom van, hazasietek. Hanem holnap elmegyek hozzád a kilenc tyúkért s az egy kakasért. Jó kövérek legyenek! Otthon légy, mert különben megkeserülöd!

A szegény ember szekerére vetette a medvét, vígan tért haza. Otthon jó vacsorát csapott, jót aludott rája s nem sokat félt a rókától, mert megtanulta tőle: többet ésszel, mint erővel.

Reggel, alig nyitotta ki a szemét, már kopogtatta az ajtót a róka és kérte a kilenc tyúkot és az egy kakast.

Mindjárt komám, mindjárt, csak felöltözöm – mondja a szegény ember. Hamar felöltözött, de nem nyitotta ki az ajtót, hanem megállott a ház közepén s elkezdett a szájával csaholni.

– Te szegény ember, mi tesz úgy? talán csak nem kopó?