A kakas meg a jérce

Olvasási idő: < 1 Perc Volt egyszer egy asszonynak egy kakasa meg egy jércéje. Egyszer ezek elmentek eprészni és megfogadták, hogy amit találnak, megosztoznak rajta. Aztán elváltak egymástól és befelé mentek az erdőbe. A jérce aztán, amint keresgélt, talált egy szem epret és megette.

Mikor összekerültek, kérdezi a kakas: No, mit találtál?

– Egy szem epret.

– Hol van?

– Megettem.

Megharagszik erre a kakas, kivágja a jérce begyit, kiveszi belőle az egy szem epret, aztán megeszi.

Hanem mikor hazafelé ment, megijedt, hogy no most kikap az asszonytól azért, amit tett. Aztán meg is sajnálta a jércét.

Elfutott tehát a vargához fonalért, amellyel a jérce begyét bevarrhassa. De a varga azt mondta, hogy hozzon neki elébb sörtét a disznótól.

El is ment a kakas a disznóhoz. De az meg azt mondta, hogy hozzon neki a cséplőtől zabot.

De a cséplő sem adott, hanem azt mondta, hogy hozzon neki a gazdasszonytól lepényt.

Elment a kakas a gazdasszonyhoz lepényért. Ez meg azt mondta, hogy hozzon neki elébb tejet a tehéntől.

Elment a tehénhez is. De ennek meg fű kellett a rétről.

Szaladt a kakas a rétre, kért tőle füvet. A rét addig nem adott, míg esőt nem kér az Istentől.

A kakas aztán kért esőt. Az Isten adott is esőt. Futott most visszafelé nagy örömmel:

Isten nekem esőt át, Esőt adom rétnek;

Rét nekem füvet ád, Füvet a tehénnek;

Tehén nekem tejet ád, Tejet az asszonynak;

****

Asszony nekem lepényt ád, Lepényt a cséplőnek;

Cséplő nekem zabot ád, Zabot a disznónak;

Disznó nekem sörtét ád, Sörtét a vargának.

Varga nekem fonalat ad, hogy bevarrhassam a begyit a jércének, amely majd megdöglik.

Azután bevarrta a jérce begyit s megint jó barátok lettek.