A Kacor király

Olvasási idő: 3 Perc Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegyasszony, annak volt egy nagy macskája. Ez a nagy macska éppen olyan nyalánk volt, mint a kis macska, s egy reggel mind felnyalta a lábasból a tejet. Megharagudott az özvegyasszony, jól megverte a macskát és elkergette a háztól. A macska elbujdosodott a falu végére s ott nagy-szomorúan leült a híd mellé. A híd mellett ült a róka is, lógatta a lompos farkát. Meglátja a macska, neki-neki fut s játszadozni kezd a róka farkával. A róka megijed, felugrik, megfordul. A macska is megijed, hátrál s felborzolja magát. Így nézték egymást egy darabig. A róka sohasem látott macskát, a macska sem rókát. Mindegyik félt, de egyik sem tudta, mit csináljon. Végtére a róka megszólalt:

– Ugyan, ha meg nem sérteném, nem mondaná meg, miféle úri nemzetség?

– Én vagyok a Kacor király.

– Kacor király?! Soha hírét sem hallottam.

– Bizony pedig hallhattad volna. Minden állatot meg tudok régulázni, olyan nagy a hatalmam.

Ekkor a róka megszeppent s nagy alázatosan kérte a macskát, hogy legyen vendége egy kis csirkehúsra. Minthogy már délfelé járt az idő s a macska nagyon ehetnék volt, nem várt két meghívást. Elindultak hát a róka barlangjába. A macska hamar belétalálta magát a nagy uraságba s örvendett, hogy a róka olyan tisztelettel szolgálja, mintha valóságos király volna. Urasan is viselte magát, keveset szólott és sokat evett. Ebéd után álomra dűlt s azt parancsolta a rókának, ügyeljen, hogy senkise háborgassa, amíg alszik.

A róka kiállott a barlang szájához strázsálni. Hát éppen akkor ment el ott a kis nyúl. Szólt a róka:

– Hallod-e, te kis nyúl, itt ne járj, mert az én uram, a Kacor király alszik. Ha kijön, majd nem tudod, merre szaladj. Minden állatot megréguláz, olyan nagy a hatalma!

Megijedt a kis nyúl, szép lassan elkotródott. Egy tisztáson lekuporodott s mind azon gondolkozott: Ki lehet az a Kacor király? Soha hírét sem hallottam.

Arra bódorgott egy medve is. Kérdi tőle a kis nyúl, hová megyen?

– Járok egyet, mert nagyon megúntam magam.

– Jaj erre ne járj, mert a róka azt mondja, az ő ura, a Kacor király, alszik, s ha kijő, majd nem tudod, merre szaladj. Minden állatot megréguláz, olyan nagy a hatalma!

– Kacor király! Soha hírét sem hallottam. Már csak azért is arra megyek, legalább meglátom, milyen az a Kacor király.

El is indult a medve a róka barlangja felé. Szólt a róka:

– Hallod-e, te medve, itt ne járj, mert az én uram, a Kacor király, alszik. Ha kijő, majd nem tudod, merre szaladj. Minden állatot megréguláz olyan nagy a hatalma!

Erre a medvének inába szállt a bátorsága. Szó nélkül megfordult s visszatért a kis nyúlhoz. Ott találta a farkast és a varjút, akik azt panaszolták, hogy ők is éppen úgy jártak.

– Ki lehet az a Kacor király? Soha hírét sem hallottuk! – mondták mindnyájan – s mind azon tanakodtak, mit tudjanak csinálni, hogy megláthassák. Abban állapodtak meg, hogy meghívják ebédre a rókával együtt. Mindjárt el is küldötték a varjút a vendégeket meghívni.