A három fivér

Olvasási idő: 2 Perc Élt három fivér, kettő eszes, egy ostoba. Az apjuk, amikor meghalt, az egyik fiának hagyott egy kutyát, a másiknak egy macskát, a kicsinek, a butának, pedig egy fakalapácsot. Az idő­sebb fiúk eladták a kutyát meg a macskát, és sok pénzt kaptak. A kicsi nem adta el a fakalapácsot, egyre csak ezt mondogatta: „Még hasznát veszem.” Egy idő múlva mind a három fiú elment hazulról. Mentek, mendegéltek, majd megpillantottak egy kunyhót. A kunyhó körül kert volt, tele répával. Az ostoba beugrik a kertbe, kitépi a répát, és nagy halomba rakja, tépi és dobja. A testvérei rémülten kiáltanak rá: – Gyere gyorsabban, csak bajt hozol ránk! Az így felel: – Én csak azokat tépem ki, amelyek pirosak – és megint tépi, és dobja a halom tetejére. Közben a kunyhóból előugrott egy gonosz boszorkány, megragadta a három fivért és a kemence alá dugta őket. Ez a vén, gonosz boszorkány idősebb lánya volt. A másik két lány az anyjukkal éppen repült haza vacsorázni. Vártak egy kicsit, vihar támadt, erős szél kerekedett. Nagy zúgással hazarepült a vén, gonosz boszorkány. – Nézzed, mama – kiáltotta a lánya. – Fogtam három disznót, lesz egy kis húsunk. – És hol vannak azok a disznók? – kérdezte a boszorkány. – Bezártam a kemence alá. A gonosz boszorkány megparancsolta a lányának, hogy süsse meg az egyik disznót, majd el­repült. A legidősebb boszorkánylány kinyitotta a kemence alját, és kedves, édeskés hangon megkér­dezte: – Fiúcskák, legalább egy ott van közületek? A bolond így felelt: – Itt vagyunk. A testvérei ijedten mondják a bolondnak, hogy hallgasson, de az nem fogad szót nekik, még egyszer kiáltja: – Itt vagyunk, itt vagyunk! – Legalább az egyikőtök jöjjön elő – mondja a boszorkány. – Menj te, bolond – mondják a testvérei, és kilökik a bolondot. A boszorkány lánya meg­mosdatja, és ráülteti egy szép kiskocsira a kemence ajtaja előtt, és mondja neki: – Feküdj le testvérke, megkocsikáztatlak. A bolond, bár ostoba, azonnal megértette, hogy a boszorkánylány a kocsin be akarja tolni a kemencébe, hogy megsüsse. Előbb keresztben fekszik a kocsiba, majd ferdén, közben egyre mondogatja: – De ha én nem tudok, de ha én nem tudok! Akkor maga a lány feküdt be a kiskocsiba, és mondja: – Nézd csak, így kell! Ekkor a bolond megragadta, és belökte a kemencébe, maga pedig visszament, bezárkózott a kemence alá. Hajnalban visszarepült a gonosz boszorkány a két lányával, kinyitotta a kemencét, kihúzta a boszorkánylányt, nem ismerte fel, megette, és elment a nagyvilágba, hogy embert fogjon. Mielőtt elrepült, a középső lányát hagyta otthon, megparancsolta neki, hogy süsse meg a má­sodik fiút. Ugyanúgy történt, mint előző napon. Az anya, amikor hazatért, megette. Amint evett, a vén boszorka azt hitte, hogy a két lánya biztosan elment embereket fogni. Harmadnap a legkisebb lányát hagyta otthon, és megparancsolta neki, hogy takarítsa ki a házat, süsse meg a harmadik fiút, maga pedig elrepült. – Jöjjön elő legalább egyikőtök – szólalt meg a lány kedvesen.