A földesúr fia egy mostoha lányt vesz feleségül

Olvasási idő: 2 Perc Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy földesúr, akinek a fia meg akart nősülni, de nem tudta, hogy kit válasszon magának. Elment a jóshoz, aki ez mondta: „Járd be az egész országot, és találj magadnak egy olyant, aki szégyenében nem emeli rád a tekintetét!”

Rendben is van. Másnap átment egy falun, ahol két lány: egy édes lány és egy mostoha lány mosott. A mostoha lány mosott, csak mosott, fel sem emelte a tekintetét, míg a másik tágra nyitott szemmel nézte, hogy hová megy a legény. Ekkor a legény bement a gazdasszonyhoz: „Vezesd be a lányt, aki mos, fel sem néz! Feleségül akarom venni.”

A nő azonban a saját lányát vezette be. A legény megérezte, hogy a nő becsapja őt, ezért ismét elment a jóshoz tanácsot kérni. Az ezt mondta neki: „Mindkét lányt küldd ki a Daugava partjára, ott lesz egy nyírfa törzsében egy arany fejsze. Az lesz az igazi, aki elhozza a fejszét.”

Jól van. Először a nő édes lánya ment a Daugava partjára, ott megtalálta a nyírfát és a törzsé­ben a fejszét. Ki akarta azt venni, de a fejsze a levegőbe repült és nem hagyta, hogy a lány megfogja.

A lány sokáig kínlódott, majd szitkozódni kezdett: „Te gazember! Nem engeded, hogy meg­fogjalak!” A fejsze még magasabbra repült, és a lány dolga végezetlenül ment haza.

Ezután jött a mostoha lány. A fejsze ekkor is felrepült a levegőbe, de a lány kérlelni kezdte: „Fejsze, fejszécske, ne repülj el! Mi lesz velem? Ne repülj el, kedves fejszécske!”

A fejsze hallgatott a lány szavára, visszatért a fa törzsébe, és megengedte, hogy a lány meg­fogja.

De a gazdaasszony már a kapuban azt nézte, hogyan ne engedje meg a mostoha lánynak, hogy bevigye az arany fejszét a házba. Be sem engedte a lányt a házba, mindjárt ráparancsolt, hogy hozzon vizet. A lány elment vízért, de közben az arany fejsze beleesett a kútba.

Ekkor a gazdasszony panaszkodni kezdett a legénynek, hogy milyen semmirekellő a mostoha lánya: az aranyat a kútba dobja. A legény erre így felelt: „És aztán! Most küldje el a lányokat a tengerpartra. Ott áll egy arany tölgyfa, amin gyémánt makk terem – azt veszem feleségül, aki idehozza a makkot.” A gazdasszony lánya azonnal kezdte volna szedni a makkot, de mi­helyt csak hozzáért egyhez is, a tölgyfa felemelkedett a levegőbe, a lány kiabálni kezdett: „Gazember! Nem engeded, hogy hozzád érjek?”

A fa pedig csak még magasabbra emelkedett, ezért a lány makk nélkül tért haza.

Ekkor elment a mostoha lány. Akkor is a levegőbe emelkedett a tölgyfa, de a lány kérlelni kezdte: „Tölgyfa, tölgyfácska, miért emelkedsz a magasba, miért nem szánsz meg engem? Add nekem a gyémánt makkjaidat!”

És a fa adott is neki egy halom makkot. A lány elindult hazafelé, a makkok csillogtak, és legény már messziről meglátta. Azonnal kiment a kapuba, a gyémántokat vivő lányt felkapta és hazavitte az apjához.