A farkas és a kanca
A seb, amelyet a farkas kapott, nem volt különösebben veszélyes. Belefúrta fejét egy homokkupacba, ezzel megállította a vérzést, és nemsokára már nagyobb éhséget érzett a gyomrában, mint amekkora a fájdalom volt a fejében.
Akkor észrevette, hogy az egyik hegyoldalban magányosan legelészik a kanca a csikajával. Egyenesen odafutott, és még mielőtt a kanca észrevehette volna, hogy közeledik, már ott is termett.
– No, most elcsíptelek, hogy a tilosban legelészel! Én vagyok a mezőőr. Ezért elviszem magammal a csikódat zálogba!
Hiába könyörgött neki a kanca, a rimánkodás mit sem használt.
– Ó – sóhajtotta akkor a kanca -, az én szegény, gyámoltalan kicsikém belehalna a fogságban az utánam való sóvárgásba!