A csodagyermek

Olvasási idő: 6 Perc

Volt egyszer egy emberpár, nagyon szegények és gyermektelenek voltak. Egy napon, mikor szomorúan üldögéltek a házuk előtt, arra jött egy öregember, s annak elpanaszolták nyomorúságukat. Az öreg vigasztalta őket, mondván:

– Egy év múlva lesz egy fiacskátok.

Valóban így is történt, s mikor aztán az öregember megint arra járt, a szülők boldogan kiabálták feléje:

– Jó ember, hogyan köszönjük meg neked, amit értünk tettél?

– Tegyétek meg, amit mondok nektek – mondta az öreg -, és meglátjátok, szerencsétekre válik!

– Szívesen megtesszük, amit mondasz – ígérték mindketten.

– Akkor hát fűtsétek be jól a kemencét!

Mikor ez megtörtént, és az egész kemence izzott már, az apó rájuk kiáltott:

– Adjátok ide nekem a fiút!

A szülők elszörnyedtek, de mégis engedelmeskedtek, s az öregember fogta a fiút, bedugta a kemencébe, és rázárta az ajtót. Egy idő múlva azt mondta:

– Most már elég lesz! – és azzal kinyitotta a kemence száját; hát akkor kilépett onnan egy nagy fiú pirospozsgásan, egészségesen, a haja aranyosan csillogott, és olyan szép volt, mint a viruló nap. A szülei sírva fakadtak örömükben, és nem is tudták, hogyan hálálkodjanak az öregembernek, aki ekkor így szólt hozzájuk:

– Engedjétek most velem jönni a fiút, s az neki és nektek egyaránt örömötökre válik!

Bármennyire fájt is szegényeknek, hogy ilyen gyorsan elveszítik egyetlen gyermeküket, akibe minden reménységüket vetették, azért engedték, hogy útra keljen.

Az apóka egy mély erdőbe ment a fiúval, ott volt a lakása, és mindenféle tudományokra tanította védencét. A fiú megszerette az öreget, és öregapámnak szólította. Mikor aztán felnőtt, egy napon így szólt hozzá az öregember:

– Figyelj ide jól! Három dologra akarlak megtanítani: háromféle alakot tudsz akkor felölteni, valahányszor csak akarod. Elváltozhatsz aranygalambbá, oroszlánná és hallá. Ha egyszer bukfencet vetsz, átváltozol e három állat közül azzá, amelyikké szeretnél, és ha azután újra bukfencet vetsz, akkor megint visszaváltozol ifjúvá. Tégy csak egy próbát!

Az ifjú bukfencet vetett, és nyomban aranygalambbá változott, tovareppent, és látta a sok gyönyörűséget szerte a föld kerekén, és más madarak beszédét is megértette. Aztán visszatért az öregapjához, bukfencet vetett, és megint ifjúvá változott.

Majd elvégezte a második kísérletet: bukfencet vetett, és oroszlánná változott, és messze-messze elszáguldott, és látta a sok-sok gyönyörűséget a föld kerekén, és ugyanakkor megértette a vadállatok beszédét is. Aztán visszatért, megint bukfencet vetett, és ifjúvá változott.

Kis idő múlva aztán a harmadik kísérletre is sor került: bukfencet vetett, és hallá változott, és úszva bejárta az összes tengereket, és látta azt a sok csodálatos dolgot, ami lent halmozódik a tenger mélyén, és megértette valamennyi hal és tengeri állat beszédét is.

– Most pedig el kell indulnod világgá, szerencsét próbálni – mondta neki az öregember. – De óvakodj attól, hogy veres szakállú embernél vállalj szolgálatot!

A fiú szomorú volt, amiért ott kell hagynia öregapját, de nem változtathatott a dolgon, így hát engedelmesen útnak eredt. Alig ért azonban ki az erdőből, szembejött vele a király veres szakállú vadásza, aki szolgát keresett.

– Én szolgálatot keresek – mondta a fiú.