A cigány, a farkas, a róka meg a szamár a farkasveremben

Olvasási idő: 2 Perc

Egy cigánylegény éjszakának idején hazafelé ment a Mediáson tartott Margit-napi, július 13-i országos vásárról. Vidám volt, és jókedvűen, tántorogva botorkált végig az országúton, közben pedig hegedült hozzá. De mikor rátért az erdei ösvényre, eltévedt, és egy farkasveremben kötött ki. Sokáig ide-oda kóválygott benne, hátha kikeveredhetne valahogyan belőle. A verem falai azonban túlságosan magasak voltak, így hát minden igyekezete kárba veszett. Végül megadta magát sorsának, leült az egyik sarokban, és csendben maradt.

Egy idő múlva arra jött a farkas, és szintén beleesett a verembe. Alaposan megijedt, mikor meglátta a tüzes szemű, villogó fehér fogú szörnyeteget, behúzódott hát a másik sarokba, és ott lapított csendesen.

Kis idő múlva aztán arra vitt a róka útja is, és ő is beesett közéjük. Amint meglátta a sarokban a tüzes szemű, villogó fehér fogú szörnyeteget, azt gondolta magában: “De hiszen ez maga a megtestesült ördög!” Félelmében nem látta jól, ki is lehet a másik sarokban, így behúzódott a verem harmadik szögletébe, és csendben maradt.

Végül egy szamár jött végig ugyanazon az úton, és bumm!, ő is beleesett a verembe. Abban a pillanatban észrevette az égő szemű, villogó fogú szörnyeteget, és alaposan megijedt – bemászott hát a negyedik sarokba.

A cigány reszketett a félelemtől, és hogy valamiképpen úrrá legyen rajta, álla alá fogta a hegedűjét, és elkezdett rajta játszani.

A hegedűszót azonban sem a farkas, sem a róka, sem pedig a szamár nem képesek elviselni, így hát a farkas borzalmas vonításba kezdett, a róka ugatott, a szamár meg iázott.

– Ó, hát ti vagytok itt, sógorok? – kiáltotta oda a róka a farkasnak és a szamárnak. – Mindnyájan elvesztünk, ha nem hallgattok a tanácsomra. Szamár komám, te menj oda a verem falához, és állj a hátsó lábaidra, akkor aztán én és a farkas komám kimászunk a hátadon, és aztán tégedet is felhúzunk!

A szamár úgy tett, ahogy a róka mondta, akkor azután a róka és a farkas kiugrottak, de bizony eszük ágába sem jutott, hogy a szamarat is felhúzzák, hanem örültek, hogy megmenekültek a veszélytől.

– Isten segítsen meg! – kiáltották oda a szamárnak, és már el is tűntek.

A cigány is megörült, amikor meglátta, hogy egyedül maradt a szamárral, mert azt jól ismerte. Abbahagyta a hegedülést, és így szólt hozzá:

– Ne félj tőlem, füleském, hiszen én vagyok a grabeni Midi, a kovács, aki rád verte a patkót!

Erre a szamárból is elszállt a félelem, így azután mindketten nyugodtan aludtak másnap reggelig.